Élettörténetek

Kíváncsiak vagyunk a Tiédre is!

Olyan emberekkel találkozhattok, akik megosztják saját tapasztalataikat, érzéseiket, örömüket vagy nehézségüket a munkájuk és magánéletük összehangolásában. Mi minden egyes írást szeretettel és tisztelettel fogadunk, hiszen egy másik ember életének egy szeletkéjét olvasva nem is lehet másképp. A történeteket, jelenjenek meg névvel vagy név nélkül, arccal vagy anélkül, vágatlanul tesszük közé. Nem célunk, hogy szépre retusált életeket mutassunk be, hanem a valóság szépségeiről, fájdalmairól, örömeiről vagy nehézségeiről olvashattok. Merítsetek belőle erőt, hitet és tapasztalatot és fogadjátok ti is szeretettel és tisztelettel!

Tittel Kinga
idegenvezető,
a Mesélő Budapest
című könyv szerzője

  • Élettörténet rovat

“Tudatosan kell szinte nap mint nap azok mellett az elvek és értékek mellett döntenem, amelyekben hiszek – hogy mit kezdek az időmmel, az életemmel, a kapcsolataimmal.”

Meséld el pár mondatban, jelenleg mit csinálsz, mivel foglalkozol.

Az utóbbi években szabadúszó tolmácsként-idegenvezetőként dolgozom, illetve írtam két könyvet, amelyekkel kapcsolatban egyre több lehetőség és feladat talál meg, tehát épp átalakulóban van életem…

Hogyan és honnan vezetett az utad ahhoz, amit most csinálsz, dolgozol?

A Városmajori Gimnáziumban jártam, fakultációnak idegenvezetést választottam, így az érettségi mellé rögtön egy szakmát is kaptam (nem gondoltam, hogy valaha használni is fogom). Közgazdászként diplomáztam (marketingkommunikáció szakirányon), de hamar kiderült, hogy a menedzsment nem az én világom.

2000-ben kiléptem a vállalati világból és  végre utazni kezdtem – amire mindig is vágytam. Voltam telepített idegenvezető Tunéziában, majd három és fél évig a világot jártam óceánjáró hajók fedélzetén, kirándulásszervezőként. Az Antarktisztól Alaszkáig kb. 70 országba jutottam el, hihetetlen élményekben volt részem, kulturálisan és szakmailag is nagy kihívás volt ez az időszak.

Ezzel párhuzamosan egy belső útkeresés is lezajlott bennem, ennek eredményeképpen 2004-ben kiszálltam az „aranykalitkából”, amit a hajós élet jelentett és hazatértem.  Ekkorra értek össze bennem a korábbi időszakban ért hatások és más szemmel kezdtem nézni az életemet, a (szűkebb és tágabb értelemben vett) otthonomat és hazámat és megtanultam értékelni mindazt, amit korábban készpénznek vettem.

Posztgraduális képzés keretében 2004-2005-ben elvégeztem a BME Nemzetközi Fordító- és Tolmácsképzőt, amelynek végén angol-francia gazdasági szakfordító és tolmács lettem, de időközben könyveket is fordítottam.  Közben megismertem a férjemet, szakfordítóként és tolmácsként helyezkedtem el, és egy évre rá (2007-ben) megszületett a nagyobbik, majd két évre rá a kisebbik fiúnk.

Az otthon töltött évek alatt – pusztán azért, hogy ne veszítsem el a nyelvi és egyéb megtanult készségeimet – elkezdtem hobbi szinten idegenvezetőként dolgozni, ami néhány év alatt igazi szerelemmé és potenciális megélhetési forrássá vált számomra.

Ahogy a gyerekeim nőttek, egyre inkább megfogalmazódott bennem egy új identitás: idegenvezető és édesanya lettem. Mindez idővel egy könyv formájában öltött testet, ami öt év munkája után 2016 végén Mesélő Budapest címmel jelent meg a Libri Kiadói csoport gondozásában (a Kolibri Gyerekkönyvkiadó neve alatt), a könyv kibővített, angol nyelvű változata pedig március végétől lesz kapható a könyvesboltokban Fabulous Budapest címen.

Hogyan képzelted el magadat gyerekkorodban, milyen felnőttnek?

Gyerekkoromban légiutaskísérő szerettem volna lenni, nagyon tetszett a hölgyek csinos ruhája, gurulós bőröndje és az, hogy olyan sokat utaznak…:)

Milyen területen van nehézséged, amikor a munkádat/karrieredet és a magánéletedet/családodat kell összeegyeztetned?

Én is – mint ebben a korban mindenki – állandó időhiányban szenvedek és szinte minden pillanatban döntéseket kell hoznom, hogy mikor mi a fontosabb.

Van egy működő stratégiád ezekre, vagy a spontaneitás az állandó barátod ezekben a helyzetekben?

A “stratégiám” egyik eleme az, hogy hétvégéken nem dolgozom, ami – tekintve az idegenforgalom jellemzőit – nagy luxus, de azt gondolom, hogy mindennek ára van. Annak érdekében, hogy a családunk egyben maradjon és ne múljanak el ezek az évek nyomtalanul és visszahozhatatlanul, szívesen hoztam meg ezt a döntést és a férjem maximálisan támogatott ebben. Hétközben is igyekszem főleg délelőtt dolgozni, hogy délután tudjak a gyerekekkel lenni ott és akkor, amikor és ahol szükség van rám. Ezen felül az iskolai szünetekben is igyekszem a lehető legtöbbet otthon lenni.

Van-e példaképed vagy olyan fontos személy aki segített Neked példájával vagy tanácsával, amikor döntési helyzetbe kerültél a munkád és a magánéleted összehangolása során?

Sok negatív példát látok magam körül, igyekszem mások hibáiból is tanulni, illetve a baráti, ismeretségi körben látott jó és működő példákat  átvenni és a magunk helyzetére alkalmazni. Hívő keresztény emberként igyekszünk az életünket és a családunkat a bibliai alapelvekre alapozni.

Milyen tevékenységekből töltődsz fel?

Nagyon szeretünk a családommal utazni, biciklizni, közös élményeket szerezni, ez nagyon sokat jelent számomra, hatalmas erő- és örömforrás. Emellett szeretek a barátnőimmel beülni egy kávézóba és csacsogni, de ugyanakkor – más formában – feltölt a könyvírással kapcsolatos anyaggyűjtés, fotózás, mászkálás a városban.

Tudatosság. Mi jut eszedbe erről a szóról?

Fontosnak tartom, hogy tudatosan megéljük a pillanatot, hogy ne a múltban vagy a jövőben vesszünk el, miközben elmegy mellettünk a jelen. Tudatosan kell szinte nap mint nap azok mellett az elvek és értékek mellett döntenem, amelyekben hiszek – hogy mit kezdek az időmmel, az életemmel, a kapcsolataimmal. A tudatosság tehát döntés számomra. El kell döntenem nap mint nap, hogy azon mérgelődöm, amim nincs, vagy azért adok hálát, amim van. A hálát is lehet tudatosan megélni, sokat segít a mindennapokban.

Van-e valami olyan készséged, ami az otthon töltött évek alatt teljesedett ki benned és jól használod a munkádban?

A hatékony időfelhasználás – “multitasking” – gyerekek mellett jól elsajátítható…:)

Mi az, amire büszke vagy magaddal kapcsolatban?

Büszkeség nincs bennem, inkább öröm és hála – a családomért, és hogy olyan munkát végezhetek, amit szeretek, ami  – reményeim szerint – értéket teremt és ami földi értelemben maradandó

Vannak-e terveid a következő 10 évre?

Szeretnék egy új egyensúlyt találni a család, az írás és az idegenvezetés között, írni még néhány könyvet (tele vagyok ötletekkel) és minél több időt tölteni a gyerekekkel, akik addigra már lassan kirepülnek a fészekből.

Hogyan látod magadat 5 év múlva? És milyen a vágyott képed 5 évvel későbbi önmagadról?

Nem látom magam öt év múlva… úgy érzem, hogy többszörös elágazás van előttem, és nagyon észnél kell lennem, hogy melyik úton induljak el, mert ez a döntés meghatározza a későbbieket. Egyelőre próbálok befele és felfele figyelni…

Szeretnéd te is megosztani a saját történetedet? Meg akarod mutatni, milyen tevékenységet hangolsz össze a magánéleteddel, családoddal? Vedd fel velünk a kapcsolatot és a válaszemailben elküldjük a tudnivalókat!