Amikor megkérdezték a gyerekeim, hogy mivel is foglalkozom, a legnagyobb fiam rávágta, “a mama emberekkel beszélget”, erre mindenki megjegyezte, hogy ez “nem is munka”. Amikor tovább gondoltuk közösen a témát, akkor megérezték egy kicsit, hogy a figyelem, az idő, a témák amelyek elém kerülnek, a kérdések amikre választ keresnek, a háttér munka és az alkalmakra való készülés mégis csak kitölthet egy munka időt, ugyanúgy ahogyan a férjem vagy a többi ember esetében is. Ebben egy kicsit megnyugodtak. Végül segítségül hívtam egy gyermekkori olvasmány élményemet is, ami számomra meghatározó volt, a saját szakmai identitásom szempontjából is. Idemásolom Nektek is, hogy Ti is megértsétek, mi az ami a munkámban igazán fontos nekem:

„Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép – s elment, és mindezt elmondta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes-egyetlen az emberek között, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak.
Így tudott Momo figyelni! ” (Michael Ende: Momo)

És még néhány információ, ami érdekes lehet velem kapcsolatban: közgazdászként végeztem és mindig a non-profit szférában dolgoztam. Munkámat összefoglalóan úgy tudom jellemezni, hogy projektek menedzselésével foglalkoztam, melyek Európai Uniós pályázatokhoz kapcsolódtak. Először a magyar, aztán az EU intézményeinél dolgoztam, Brüsszelben és itthon is. Aztán úgy hozta az élet, hogy a férjem révén néhány évig Ausztráliában éltünk. Sydneyben egy kis informatikai fejlesztő cég “házi asszonya” voltam, az ügyfél kapcsolatoktól  a könyvelésig, a honlap üzemeltetéstől a kiadványok gondozásáig. Új világ volt, érdekes, friss, őszinte és vidám. Meghatározó élménye volt ennek a kicsit több mint 2 évnek, hogy ott született az első gyermekünk. Hazatértünk után nagy örömünkre még születtek hárman, egy kislány, a három fiú között.

„Legkisebbem” világra jötte után, újra kezdtem a tanulást és 2014 decemberében diplomáztam, mint mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember. Jelenleg édesanyaként, próbálok eligazodni a „mindennapok menedzsmentjében” fizikai és lelki értelemben is, valamint az Oázis Lelkigondozói és Mentálhigiénés Szolgálat – mely a jezsuita és más szerzetesrendek összefogásából született – munkatársa vagyok.  Az Oázisban mindenféle területről érkeznek kliensek, de ott is első sorban a fiatalokat és családosokat várjuk.

Anna kitartása és ösztönzése hívta életre az Élettükröt, ahol a közös tanulmányaink és mentálhigiénés munkánk tapasztalata alapján, a  “munka-család harmónia keresés” téma lett a fókuszunk. A téma mögé hitelesen oda tudunk állni, mindketten ismerjük a minden napos döntések súlyát, nehézségét és tanuljuk az egyensúlyozás művészetét.