Iskolakezdés fogadalmakkal, bakikkal

és egy rózsaszín gitárral

Nem titok, hogy eredetileg középiskolai tanár vagyok, aktív tanítási évekkel a hátam mögött. Mi másban is gondolkodhatnék, mint tanévben, ha a változásról, változtatásról van szó? Elmondom, mit szeretnék máshogy csinálni szeptembertől, és rögtön ötleteket is adok magamnak ezek megvalósításához.

A változás, jobbítás, új lappal indulás érzése és vágya engem mindig  szeptemberben fog el, nem újévkor. Biztosan azért, mert amióta a gyerekeim szépen sorban iskolások lettek (idén a legkisebb is, pedig most született, nem is értem ezt), a nyár teljesen más értelmet nyert, mint korábban. A gyerekek boldogan és azonnal belerázódnak a nyári üzemmódba, és a júniusi pánik után (ki, hol, mikor táborozik, és ki, mit csinál, ki kire vigyáz, amíg mi dolgozunk) én is belesimulok a más, mindig új érzésekkel és kihívásokkal teli vakációba.

Augusztus utolsó hetében azonban elfog a szelektálási, rendrakási láz, mert az új tanévnek helyet kell csinálni. És bizony kell a hely és a méltó fogadtatás az új fogadalmaknak és az ígéreteknek is, mert ahogy a rend és a tisztaság kialakul, úgy jönnek elő egyre határozottabb formában, mit is szeretnék ebben a tanévben másképp csinálni. (Persze ezeket a gondolatokat könnyebb lenne meghallanom, ha közben valamelyik gyerekemmel nem kéne harcolnom, hogy a kiselejtezett cuccát ne csempéssze vissza orvul a polcra.)

Természetesen arra is vannak ötleteim, hogy a csemetéimnek mit kéne másképp csinálniuk idén, és mire tegyenek fogadalmat, de ezzel nem terhelek senkit. A fogadalmaimat idén szeptemberre három nagy témakörben fogalmaztam meg, és láss csodát! – elég sok közük van a munka-magánélet egyensúlyához.

Fogadalom#1.Többször fogok NEM-et mondani az olyan kérésekre, segítségadásra, megbízásokra, munkákra, amelyekre nincs időm, túl megterhelő, vagy szimplán nem akarom megcsinálni.

Nehezen utasítok vissza magánéleti vagy  a munka témában segítségkérést, megkeresést, akkor is, ha az nekem valamiért kellemetlen vagy nem alkalmas. Ennek oka, hogy ilyenkor az az automatikus – és téves – gondolatom támad, hogy ha most ezt visszautasítom, akkor többet nem hívnak, nem keresnek, leírnak, elfelejtenek, kihúznak, megbántódnak, és ilyen lehetőség soha, semmikor nem lesz az életemben(munka), vagy – hogy kislányom szavait idézzem – az illető “nem lesz többé a barátom” (magánélet). Miközben  agyam racionális része figyelmeztet, hogy mindig van új lehetőség, csak rajtam múlik, hogy észre veszem-e, valamint ha emiatt megbántódik az illető, akkor amúgy sincs dolgom vele; de az első automatikus gondolat hangosabban kiabál ennél.

Tanács magamnak: elegendő időt kérni és hagyni, hogy átgondoljam és az érzéseimet tudatosítsam a témával kapcsolatban. Az “alszom rá egyet” elv nálam mindig működik, van, hogy másnap reggel úgy ébredek, hogy megtaláltam az irányt, merre induljak tovább; és az intenzív gyaloglás, kocogás, mozgás, vagy a séta is segíti a gondolatáramlások beindulását.

Fogadalom#2. Fejben és lélekben is jobban jelen leszek a délutáni, esti és hétvégi időben a családommal.

Idén nem én leszek az az anyuka, aki az utolsó utáni pillanatban fizeti be, küldi el, írja alá, szerez róla tudomást. És nem engedem, hogy bármi elterelje róluk a figyelmemet abban néhány órában, amelyben délután együtt vagyunk. Utálom, ha a nap végén lelkiismeret-furdalásom van, amiért nem vettem észre időben, ha valami bajuk van, vagy a kínos “rosszanya” érzés, hogy elfelejtettem valami iskolai kötelességet.

Tanács magamnak: amint megérkezik, minden dátumot azonnal beírok a naptáramba, és minden papírt kitöltök. Tudom, hogy ezek engem nem zökkentenek ki a munkaflow-ból, és igazából csak azért nem teszem meg, mert utálok minden adminisztratív vagy csak rá emlékeztető tevékenységet is. Esti rituálét vezetek be a másnapi iskolanap megkezdéséhez, és nem nézek emaileket, amikor a gyerekekkel vagyok. A telefont csak ismerősöknek veszem fel, és másnap mindenkit lelkiismeretesen visszahívok.

Fogadalom#3. Kevesebb szemetet termelek. Na jó, ennek kevesebb köze van a munka-magánélet egyensúlyához, bár ha azt vesszük, hányszor fordulunk egy héten a szelektív kukákig, akkor az jelentős időt vesz el értelmes dolgoktól. Tudom, a zero-waste mozgalom ennél sokkal komolyabb, de jelen helyzetemben én ezeket tudom tenni: idáig is odafigyeltem, hogy ne nejlonzacskózzak, és minden táskámban van legalább egy pakolhatós szatyor, de ezúttal otthon is végleg leszámolok velük. (Tudjátok, minden magyar háztartásban van egy nejlonzacskó, amiben nejlonzacskók vannak.) Egy hónapja letöltöttem egy applikációt, és pontosan vezetem a kiadásaimat, valamint figyelek arra, hogy ételből ne legyen többletünk. Nem használunk műanyag szívószálat, és van nálam egy termosz az eldobhatós papír/műanyag pohár helyett, ha elvivős kávéra támadna kedvem. És nem, nem fogom megvenni a Barbie-újság legfrissebb számát senki lányának a rózsaszín ajándék gitárszettért.

Tanács magamnak: járj el a fentiek szerint! 🙂

Már csak egyet kívánhatok magamnak: sikerekben és eredményekben gazdag tanévet!

Update (egy hét múlva): a gondosan, előre megvett tanszerek felét a balatoni nyaralóhelyen hagytam, majd a pótlásként megvett füzeteknél elnéztem a számozást, és elsős vonalazású helyett másodikos vonalazásút vettem. Nesze neked fogadalom#2.

Képek: a szerző saját fotói, Pixaby