Élettörténetek

Kíváncsiak vagyunk a Tiédre is!

Olyan emberekkel találkozhattok, akik megosztják saját tapasztalataikat, érzéseiket, örömüket vagy nehézségüket a munkájuk és magánéletük összehangolásában. Mi minden egyes írást szeretettel és tisztelettel fogadunk, hiszen egy másik ember életének egy szeletkéjét olvasva nem is lehet másképp. A történeteket, jelenjenek meg névvel vagy név nélkül, arccal vagy anélkül, vágatlanul tesszük közé. Nem célunk, hogy szépre retusált életeket mutassunk be, hanem a valóság szépségeiről, fájdalmairól, örömeiről vagy nehézségeiről olvashattok. Merítsetek belőle erőt, hitet és tapasztalatot és fogadjátok ti is szeretettel és tisztelettel!

Szilvási Bertalan családapa, szoftervfejlesztő, mentálhigiénés  szakember és önkéntes segítő

Amikor Berci rábólintott az interjúra, annyit kért, hogy fénykép és taggelés ne legyen. Berci helyett így mi választottunk egy képet.

Szerénység, tenniakarás és hitelesség árad a soraiból.  Olvassátok!

“Büszke vagyok arra, hogy felelős férj és családapa vagyok. És arra, hogy időt és energiát fordítok segítő tevékenységre. Meg a bátorságra, hogy merek változtatni.”

Meséld el pár mondatban, jelenleg mit csinálsz, mivel foglalkozol.

A hét négy napján szoftverfejlesztőként dolgozom egy közepes méretű cégnél. Egy napot mentálhigiénés segítő tevékenységgel töltök: egyrészt egy mentálhigiénés szolgálatban tartok egyéni segítő beszélgetést, másrészt egy hátrányos helyzetű gyerekeket oktató általános iskolában foglalkozom néhány gyerekkel, beszélgetünk, játszunk. Emellett pszichodráma asszisztensi képzésre is járok.

Hogyan és honnan vezetett az utad ahhoz, amit most csinálsz, dolgozol? 

Az apám terelgetett az informatika felé, de igazából nem vagyok műszaki ember, az a szerencse, hogy a programozást – mint alkotótevékenységet, kihívást jelentő rejtvényfejtést – megszerettem.

Elvégeztem a Műegyetemet, munkába álltam, eltartottam magam, de valami betöltetlen maradt bennem. Elkezdtem önkénteskedni, egy átmeneti otthonba jártam hetente a gyerekekkel játszani, és mozgássérült táborokban segítősködtem.

Ezzel párhuzamosan magánéleti okok miatt komoly önismereti munkára is kényszerültem, amiért utólag már hálás vagyok. Később egy jó barátom ajánlotta nekem a SOTE mentálhigiénés képzését, és megtetszett, elvégeztem, és nagyon élveztem. Utána folyamatosan kerestem a lehetőséget mentálhigiénés munka végzésére, de beláttam, hogy főállás és család mellett nem fér bele, ezért döntöttem úgy, hogy heti egy napot kikanyarítok a programozási munkából, és szerencsére a feleségem és a munkahelyem támogat ebben.

Hogyan képzelted el magadat gyerekkorodban, milyen felnőttnek?

Ötödikes koromig stabilan buszsofőr szerettem volna lenni, utána homályos elképzeléseim voltak, vagy inkább azok sem. Azt hiszem, féltem tőle, hogy hogyan lesz, mert nem láttam követhető példát. Szintén homályosan, de lebegett egy idea előttem: nagy kertes ház, feleség, gyerekek – de ez egyrészt elérhetetlennek, másrészt sablonosnak tűnt akkor. Összességében azt hiszem, úgy voltam vele, hogy “majd lesz valami”.

Milyen területen van nehézséged, amikor a munkádat/karrieredet és a magánéletedet/családodat kell összeegyeztetned?

Az időbeosztás és az energia területén. Szerencsére az informatikus munkahelyem rugalmas és családbarát. Kedden délután munka után megyek segítő beszélgetést tartani, és csak este érek haza, ráadásul fáradtan. Cserébe csütörtökön délelőtt otthon vagyok, és csak délutánra megyek el.

A munka utáni délutánjaim nagyon értékesek, mert akkor tudunk családilag együtt lenni (meg persze hétvégén), ezért bármilyen megbeszélés, program, ami ilyenkor van, komoly dilemmát okoz.

Van egy működő stratégiád ezekre, vagy a spontaneitás az állandó barátod ezekben a helyzetekben?

Heti egy délután bébiszitter vigyáz a gyerekekre, és a feleségemmel kettesben csinálunk programot magunknak. Ebben nincs kompromisszum.

Arra törekszem, hogy hétköznap délután a családdal tudjak lenni, ez az elsődleges prioritás.

Ha bejön egy tennivaló egy adott napra, és a naptár még üres akkorra, nem úgy veszem, hogy aznapra még nincs semmi, hanem megvizsgálom, a tennivaló fontos-e annyira, hogy beáldozzam a családdal töltött időt? Ha igen, akkor is megnézem, van-e már ilyen a héten, mert kettő csak kivételes esetben férhet be.

Van-e példaképed vagy olyan fontos személy aki segített Neked példájával vagy tanácsával, amikor döntési helyzetbe kerültél a munkád és a magánéleted összehangolása során?

Nincs.

Milyen tevékenységekből töltődsz fel?

Szeretek kirándulni, túrázni, egyedül lenni, olvasni. Érdemes odafigyelnem arra, hogy tudjak néha egyedül lenni, mert akkor töltődöm leginkább.

Tudatosság. Mi jut eszedbe erről a szóról?

Valami, amitől sokáig irtóztam, mint egy rideg, unalmas korláttól, sokáig még naptárt sem használtam. Most muszáj a barátommá tennem, hogy szervezni tudjam az életemet. Először még észre sem vettem, de tudatosan építem a mentálhigiénés tevékenységemet is.

Van-e olyan készséged a munka-magánélet területén, amit a gyermekeid születése után szereztél meg?

A gyerekek születésével felelősségteljesebb lettem, főleg onnantól, hogy rájöttem: leginkább azzal nevelek, amilyen mintát mutatok.

Alapvetően túlzottan konfliktuskerülő vagyok, és kevésbé érdekérvényesítő. Ha viszont a gyerekekről van szó, beleállok. Ezek szerint képes vagyok rá, és ez kezd visszaszivárogni az én életembe is.

Mi az, amire büszke vagy magaddal kapcsolatban?

Arra, hogy felelős férj és családapa vagyok. És arra, hogy időt és energiát fordítok segítő tevékenységre. Meg a bátorságra, hogy merek változtatni.

Vannak-e terveid a következő 10 évre?

Reményeim szerint a segítő tevékenység mind nagyobb teret kap az életemben. Szeretnék a pszichodráma vezető vagy a gyerekdráma képzésen is részt venni.

Az elsődleges célom, hogy a családunk és a házasságunk minél jobb legyen minden benne élő számára.

Hogyan látod magadat 5 év múlva? És milyen a vágyott képed 5 évvel későbbi önmagadról?

Nagycsaládos apaként, férjként. Ilyennek látom magam, és erre is vágyom.

Szeretnéd te is megosztani a saját történetedet? Meg akarod mutatni, milyen tevékenységet hangolsz össze a magánéleteddel, családoddal? Vedd fel velünk a kapcsolatot és a válaszemailben elküldjük a tudnivalókat!