Élettörténetek

Kíváncsiak vagyunk a Tiédre is!

Olyan emberekkel találkozhattok, akik megosztják saját tapasztalataikat, érzéseiket, örömüket vagy nehézségüket a munkájuk és magánéletük összehangolásában. Mi minden egyes írást szeretettel és tisztelettel fogadunk, hiszen egy másik ember életének egy szeletkéjét olvasva nem is lehet másképp. A történeteket, jelenjenek meg névvel vagy név nélkül, arccal vagy anélkül, vágatlanul tesszük közé. Nem célunk, hogy szépre retusált életeket mutassunk be, hanem a valóság szépségeiről, fájdalmairól, örömeiről vagy nehézségeiről olvashattok. Merítsetek belőle erőt, hitet és tapasztalatot és fogadjátok ti is szeretettel és tisztelettel!

Ferjancsik Ágnes, párkapcsolati mediátor

“Fontos, hogy nagyon sokat jelent számomra a munkám, egy állandó fejlődést, kihívást, és feltöltődést jelentő elfoglaltság, ezért soha nem érzem úgy, hogy elvesz belőlem, hanem inkább hozzám ad. Azt hiszem, ha én jól érzem magam, a családom is boldogabb.”

Meséld el pár mondatban, jelenleg mit csinálsz, mivel foglalkozol.

Ferjancsik Ágnes vagyok, és párkapcsolati mediátorként dolgozom. Olyan párok keresnek fel, akiknek valamilyen konfliktusuk, elakadásuk van párkapcsolatukban, és szeretnének megoldást találni rá.

 Hogyan és honnan vezetett az utad ahhoz, amit most csinálsz, dolgozol?

11 évig dolgoztam egy magyar tulajdonú cégnél, ahonnan kommunikációs munkatársaként mentem szülési szabadságra.
Gyermekeim nevelése során ébredtem rá arra, hogy más irányban szeretném folytatni a pályámat. Már gyermekeim születése előtt is észrevettem, hogy ismerőseim, kollégáim szívesen fordulnak hozzám problémáikkal, talán mert figyelő hallgatásommal és nyugalmammal segítséget tudtam nyújtani problémáik megoldásához. Ezért kezdtem keresni, egy olyan diszciplínát, amely nem terápiás eszközökkel kíván kapcsolati konfliktusokat kezelni, hanem olyan technikákat helyez előtérbe, melyek segítségével, mindenki maga jut el problémája megoldásához. Ezt a technikát a mediációban találtam meg, és igazi öröm számomra, hogy támogatásommal már sok, feloldhatatlannak tűnő párkapcsolati konfliktust sikerült a feleknek megoldani.

Hogyan képzelted el magadat gyerekkorodban, milyen felnőttnek?

Nagyon szerettem gyerekkoromban szerepjátékokat játszani, talán legtöbbet tanító nénit játszottam. Az első főiskolai tanulmányaimat Tanárképzésben is kezdtem, de elég gyorsan rájöttem, hogy nem ez az én utam, így később PR/Kommunikáció szakon diplomáztam, majd mediátor képesítést szereztem.

Milyen területen van nehézséged, amikor a munkádat/karrieredet és a magánéletedet/családodat kell összeegyeztetned?

Az egyik nehézség talán, hogy a klienseim nagy része munkaidő után tud eljönni hozzám, amikor a gyerekeim már otthon vannak, vagy menni kell értük. Ezt lányom (7 éves) nehezebben, fiaim (13 és 11 éves) már könnyebben viselik.
Nehézséget jelent az is, hogy ez a hivatás folyamatos továbbképzést igényel, ami a munkámon felül szintén sok időt von el a családomtól. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné szakán vagyok utolsó éves, továbbá egy Érzelmekre Fókuszáló Párterápiás képzésben is részt veszek.
Szerencsére férjemtől sok támogatást kapok, és segítségem is van, aki ezekben az időszakokban pótolni igyekszik.

 Van egy működő stratégiád ezekre, vagy a spontaneitás az állandó barátod ezekben a helyzetekben?

Tudatosan szervezem a klienseket minden második hétre. Persze van, hogy nem tudok nemet mondani, és a köztes hétre is elvállalok egy, a segítségemet kérő párt, de azért ez a stratégia most már elég jól működik.

Van-e példaképed vagy olyan fontos személy aki segített Neked példájával vagy tanácsával, amikor döntési helyzetbe kerültél a munkád és a magánéleted összehangolása során?

A munka és a család összehangolása akkor jelentett a legnagyobb kihívást a számomra, amikor harmadik gyermekem után visszamentem kommunikációs munkatársnak a régi munkahelyemre, de közben elkezdtem már a mediátor munkát is. Állandóan feszült voltam, és utólag visszagondolva, nem azért, mert kevés időm volt, hanem mert már nem szerettem a régi munkámat. A férjemnek nagyon hálás vagyok, ő segített és biztatott arra, hogy foglalkozzak csak a mediációval, mert látta, hogy abban érzem jól magam.
Fontos, hogy nagyon sokat jelent számomra a munkám, egy állandó fejlődést, kihívást, és feltöltődést jelentő elfoglaltság, ezért soha nem érzem úgy, hogy elvesz belőlem, hanem inkább hozzám ad. Azt hiszem, ha én jól érzem magam, a családom is boldogabb.

 Milyen tevékenységekből töltődsz fel?

Leginkább a családdal töltött közös idő tölt fel.

Bevezettük, hogy szombatonként mindig együtt töltjük az egész napunkat. A gyerekek aznap nem tanulnak, reggeli után elindulunk, és keresünk valamilyen jó programot a városban, vagy kirándulunk a természetben. Nagyon jól szoktak sikerülni ezek a napok.

A sport is fontos dolog számomra. Egy héten háromszor jógára vagy pilatesre járok, gyakran sikerül a férjemmel közösen is jógáznunk. A sport számomra egy lelki feltöltődés, ha valamiért kimarad, úgy érzem nem élek.
Továbbá most kezdtem el egy autogén tréninget is, ami ugyancsak a stressz levezetésének egy nagyon hatásos módszere.

 Tudatosság. Mi jut eszedbe erről a szóról?

Egyrészt eszembe jut a tudatos jelenlét állapota (autogén tréning/mindfulness), amikor a jelen pillanatra fókuszálunk, és ezt egyfajta elfogadással próbáljuk tenni, úgy hogy a magunkon tapasztalt negatív érzelmeket és gondolatokat nem akarjuk megváltoztatni, hanem inkább csak megfigyeljük, és önmagunkkal együttérzően megpróbáljuk elfogadni.
Másrészt a munkám szerves részét képező önreflexió, ami elengedhetetlen a fejlődéshez, és ahhoz, hogy valóban tudjak segíteni a klienseimnek.

Van-e valami olyan készséged, ami az otthon töltött évek alatt teljesedett ki benned és jól használtad a munkahelyeden, amikor visszatértél, és fordítva, van e olyan készséged, ami a munkahelyeden erősödött meg benned és az otthoni időszakban is használni tudtál?

A gyermeknevelés úgy gondolom, a legcsodásabb önfejlesztő tréning tud lenni. Három gyermekemmel otthon töltött évek alatt empátiát, türelmet, feltételek nélküli érzelmi befogadást sikerült önmagamban kialakítani. Mindezek nagy hasznomra váltak mediációs tevékenységemben.

 Mi az, amire büszke vagy magaddal kapcsolatban?

Tulajdonképpen mindenre magam körül. A három gyönyörű gyerekemre, akik úgy érzem, hogy nagyon értékes emberek, a házasságomra, ami minden napi odafigyelést igényel, és amiben különlegesen jó társam a férjem, továbbá a munkámra, a klienseim pozitív visszajelzéseire.

 Vannak-e terveid a következő 10 évre?

A gyerekeink miatt nagyon fontos része most az életünknek az iskola, szeretnénk nekik olyan iskolát biztosítani, ahova szívesen járnak, és ahol az erősségeikre figyelnek, és nem a hibáikat keresik.
Szeretnék folyamatosan fejlődni a munkámban, de egy jó egyensúlyt is megtalálni benne, hogy megmaradhasson az a 100%-os figyelmem minden egyes kliensem felé, amivel most tudok feléjük fordulni.
Nem utolsó sorban a férjemre való odafigyelés, a boldog házasság megőrzése.

Hogyan látod magadat 5 év múlva? És milyen a vágyott képed 5 évvel későbbi önmagadról?

Hiszem, hogy a vágyott és a valós kép ugyanaz lesz, és az előző kérdésre adott válaszaim teljesülnek.

Ferjancsik Ágnesről további információ: www.parkapcsolati-tanacsadas.hu

Szeretnéd te is megosztani a saját történetedet? Meg akarod mutatni, milyen tevékenységet hangolsz össze a magánéleteddel, családoddal? Vedd fel velünk a kapcsolatot és a válaszemailben elküldjük a tudnivalókat!